Hogyan tudunk kapcsolatot teremteni a fiatalokkal, hogy megosszuk kutatóink és szakértőink tudását? Szembesítenünk, kihívás elé állítanunk vagy lenyűgöznünk kell őket!  

Bölcs szavak és egy új nézőpont egy új barátomtól és kollégámtól, Sylviától – és ez csupán egy a sok felismerés közül, amit a bergeni egyetem személyzeti mobilitási hetén szerzett tapasztalataimból magammal vittem.  

A következő kérdés vezérelte gondolkodásunkat: hogyan teremtsünk kapcsolatot a fiatalokkal a kutatási kommunikáció révén? Akárcsak kollégáim, én is arra számítottam, hogy közös nevezőre jutok másokkal, akik ugyanezen probléma megoldásán dolgoznak, hogy kreatív inspirációt kapjak, és hogy gondolkodásomat új kihívások elé állítsák. Azonban ennél sokkal többet kaptam.   

Saját előadásomban a „görgetés leállítása” témáját jártam körül – vagyis azt, hogyan tudjuk felkelteni és fenntartani a figyelmet a digitális platformokon. Nagy örömömre szolgált, hogy megoszthattam néhány munkamódszeremet és a „digitális történetmesélőként” eltöltött időm során szerzett tapasztalataimat. Reméltem, hogy felvázolhatom a Trinity Communications „hatásos vezetés” stratégiáját, és hogy ennek kulcsfontosságú eleme az úgynevezett „horog” megtervezése a közösségi médiában – lényegében az a dolog, ami magára vonzza a figyelmet, amikor az ember online görget.Olyan tartalom létrehozása, amely valóban megérinti a fiatalabb közönséget (akiket, mint mindannyiunkat, gyakran bombáznak online képekkel, információkkal és trendekkel), egy sokrétű folyamat, amely következetesen kreatív megközelítést igényel, kiegészítve adatokkal.   

Rendkívül értékes élmény volt akkor találkozni olyan kollégákkal, akik a saját mindennapi munkakörömön kívülről érkeztek, és Európa-szerte egyetemi kutatási kommunikációs csapatokban dolgoznak rendezvények, marketing, a nyilvánosság és az iskolák bevonása, sajtókapcsolatok és digitális tevékenységek területén (sokuk esetében pedig mindezt egyszerre!!). Az alábbi rövid videóban, amelyet a záróprezentációnkhoz készítettünk, megismerkedhettek velük – természetesen nem maradhatott el a multimédiás megközelítés sem!  

Íme, mi jár a fejemben egy hétnyi más kommunikációs csapatokba való bepillantás után – ez talán gondolkodási alapul szolgálhat azok számára is, akik a tudományos vagy kutatási kommunikáció területén dolgoznak: 

• Az egyetem egy egyedülálló és izgalmas környezet, amely sokszínű tudással és szakértelemmel teli. Érdemes megkérdeznünk magunktól: hogyan tudjuk ezt a hatalmas tudáskincset hasznosítani, és hogyan tudunk interdiszciplináris módon együttműködni annak érdekében, hogy történetmesélésünket még hatékonyabbá tegyük.  
• Ehhez kapcsolódóan: legyünk elég szabadok és bátrak ahhoz, hogy kísérletezzünk! Változtassunk a megközelítésünkön, és tanuljunk abból, ami bevált – és abból is, ami nem!  
• A tartalomhoz stratégia szükséges, de a túlzottan bonyolult folyamatok gátolhatják a kreativitást. Találj meg egy egyensúlyt! 
• Osszuk meg szakértelmünket, és szervezzünk képzéseket – hatalmas előnye van annak, ha a tudást osztályszinten, sőt magukkal a kutatókkal is megosztjuk. Ők megtanulhatják, hogyan kell érthető és közérthető történeteket mesélni, szélesebb körben terjeszthetik történeteiket, és pótolhatják saját forrásaink hiányosságait. Hálózatot építsünk, ne egyemberes vállalkozást!   
• Nézzünk túl a saját látókörünkön – hogy szélesebb képet kapjunk arról, hogyan vonhatjuk be a közönséget. Milyen szerepet játszhatnak az események a digitális világon túl, hogyan támogathatják a közösségi média a kutatások valós életbeli élményeit, és milyen egyéb csatornákat és infrastruktúrát tudunk kihasználni a hatókör bővítése érdekében?   
• A tervezés során vonjuk be a fiatalokat – és kezdjük azzal, hogy érdemben együttműködünk a pályakezdő kutatókkal. Használjuk ki természetes készségeiket, digitális ismereteiket és egyedi humorérzéküket ahhoz, hogy kétirányú kapcsolatot teremtsünk velük és a közönséggel egyaránt.   
• Gondold át, hogyan fogalmazol – hogyan tudjuk egyáltalán közvetíteni a kutatási kommunikációban való részvétel értékét? Ez több, mint egyszerűen arra kérni a kutatókat, hogy „osszák meg a történetüket”; egyértelműen közölnünk kell, hogy miért is érdemes ezt tenniük! Mutasd meg, hogy te magad is elkötelezett vagy abban, hogy a tudományt a társadalom javára hozzáférhetővé tegyük, és hogy nekik is ezt kellene tenniük!   

Köszönet a CHARM-EU-nak és a Bergeni Egyetemnek, hogy olyan csodálatos, figyelmes és szívélyes házigazdák voltak az egyetemen, és hogy lehetővé tették azokat a beszélgetéseket, amelyek új motivációt adtak nekem ahhoz, hogy a kutatási kommunikáció révén szembesítsem, kihívjak és lenyűgözzem a közönséget!