A kurzus leírása

A környezettörténeti kutatások az 1960-as években indultak azzal a céllal, hogy az emberi történelmet mind a történelmi, mind az ökológiai folyamatok szemszögéből értelmezzék. Elsődleges céljuk a múltbeli emberi társadalmak fizikai és biológiai környezete közötti kapcsolatok vizsgálata. Először áttekintjük, hogy a környezettörténet hogyan értelmezi a folyamatokat az eddig kialakult tudományágakban és alágazatokban. A kurzus második tematikus egysége a környezettörténeti kutatásokban használt legfontosabb adattípusok vizsgálata. Az órák során megvitatjuk a tudományos, régészeti és történelmi forrásokat, valamint azok felhasználását a történelmi környezetek, éghajlati viszonyok és az ember-természet kölcsönhatások rekonstruálásában. A kurzus harmadik fő témaköre az esettanulmányok megvitatásának szentelt. Bizonyos időpontokban és helyeken a társadalmak rugalmasságot és ellenálló képességet tanúsítanak az éghajlati ingadozásokkal vagy a közvetlen környezetet érintő, ember által okozott változásokkal szemben. Más időpontokban és helyeken viszont a környezeti változásokhoz kapcsolódó kis ingadozások vagy rövid távú megoldások katasztrófát jelenthetnek a lakosság megélhetési alapjainak szempontjából, esetleg hosszú távú következményekkel. Minden foglalkozás bemutatja a sebezhetőségi és alkalmazkodási stratégiákat a jelenlegi helyzet, a változás és a válság tekintetében, nagyjából az elmúlt két évezred példáin keresztül.

A kurzus céljai

A kurzus bemutatja a globális környezettörténet legfontosabb fogalmait és problémáit. A kurzus végére a hallgatóknak alapvető ismeretekkel kell rendelkezniük a környezettörténet alapvető témáiról, és ezeket kritikai és összehasonlító szemszögből kapcsolniuk kell a jelenlegi globális környezeti változásokhoz.

A kurzus célja, hogy betekintést nyújtson abba, hogyan befolyásolják az éghajlat és a környezet az emberi élet különböző területeit – például a mezőgazdaságot és a megélhetést, a betegségeket és az egészséget stb. –, és fordítva, hogy megvizsgálja, hogyan változtatták meg az emberi mezőgazdasági, ipari vagy katonai tevékenységek a tájat, ezzel olyan, esetleg előre nem látható folyamatokat indítva el, amelyek jelentős környezeti változásokat váltottak ki.

A kurzus célja, hogy mélyebb betekintést nyújtson a természet és a társadalmak közötti kölcsönhatásokba, és rámutasson arra, hogy az emberi tevékenységek hatása a Föld különböző területeire már jóval az úgynevezett antropocén korszak kezdete előtt is alapvető jelentőségű volt. Az esettanulmányokat úgy választották ki, hogy kiegyensúlyozott képet nyújtsanak a történelmi környezeti folyamatokról az amerikai kontinensről Európán át Kelet-Ázsiáig.

 

Értékelés

(1) A szemináriumokon való alapos felkészüléssel történő részvétel (30%)

(2) 10–12 perces szóbeli előadás a félév elején kijelölt témáról (30%)

(3) Egy forrás vagy egy előre megbeszélt szakirodalom kritikai elemzésén alapuló rövid írásbeli dolgozat (40%)

(4) Rendszeres részvétel (legalább 10 alkalom)

1. FOGLALKOZÁS: A TANFOLYAM BEMUTATÁSA (30 perces foglalkozás)

 

2. ÜLÉS: BEVEZETÉS – A TÖRTÉNELMI KÖRNYEZETKUTATÁS FEJLŐDÉSE

A környezeti gondolkodáshoz szorosan kapcsolódó környezettörténet és régészet az 1960-as évek óta széles körben elterjedt. Az 1980-as évek során azonban a környezettörténet a kezdeti kísérleti szakasz után egy mérsékelten tudományos irányvonalat alakított ki. A kurzus célja, hogy áttekintse a tudományterület fejlődését, a kutatási kérdéseket, és legfőképpen azokat a módszereket, amelyeket a különböző kutatók a történeti környezeti kutatások során alkalmaznak.

– McNeill, John R., „Megjegyzések a környezettörténet természetéről és kultúrájáról”,History and Theory42/4 (2003), 5–43.

– Pfister, Christian: „Az 1950-es évek szindrómája és az átmenet a globális fenntarthatóság lassú romlásától annak gyors romlásáig”, in Uekoetter, F. (szerk.):The Turning Points in Environmental History (Pittsburgh: University of Pittsburgh Press, 2010), 90–108.

 

3. ÜLÉS: A KÖRNYEZETTÖRTÉNET FORRÁSAI ÉS KUTATÁSI MÓDSZEREI

 

Az elmúlt néhány évtizedben nemcsak a környezeti folyamatok rekonstruálására irányuló tudományos és régészeti kutatások terjedtek el széles körben, hanem a történészek is egyre alaposabban vizsgálták az éghajlati és környezeti folyamatokat. Az éghajlattörténészek olyan rendszert alakítottak ki, amelynek alapján megbízható, kvantitatív éghajlati rekonstrukciókat hajtottak végre, és számos bizonyítékcsoportot alaposan tanulmányoztak. Az elmúlt néhány évtizedben a környezettörténészek számos, az emberi tevékenységből eredő környezeti hatást (az erdőborítás változásait, a hidrológiai változásokat, a táj átalakulásait) tártak fel.

Kötelező olvasmányok

– ACapitulare de villis. Több kiadás. Online:https://www.le.ac.uk/hi/polyptyques/capitulare/trans.html (Link egy külső webhelyre.)

–IsabelleChuine és társai: „A szőlő érésének mint múltbeli éghajlati mutató szerepe.”Nature432/18 (2004): 289–290.

– Finn Arne Jørgensen és Malin Kristine Graesse.Múltbeli fotók a jelenkori tájakon: a refotográfia mint módszer a környezettörténetben. Online dokumentum.https://niche-canada.org/2024/06/07/past-photos-in-present-landscapes-rephotography-as-a-method-in-environmental-history/ (Link egy külső webhelyre.)

 

Előadásokhoz szükséges olvasmányok

– Popa, Ionel és Kern, Zoltán: „A Kelet-Kárpátokból származó évgyűrű-adatok alapján rekonstruált hosszú távú nyári hőmérsékleti alakulás”,Climate Dynamics 32(2009): 1107–1117.

 

4. ÜLÉS: ALKALMAZKODÁS A VÁLTOZÓ ÉGHAJLATI ÉS KÖRNYEZETI KIHÍVÁSOKHOZ – A KIS JÉGKOR

 

A kis jégkorszak a történelem egyik legmarkánsabb lehűlési periódusa volt, amely a 14. és 16. század között kezdődött, és a 19. század végéig tartott. A kis jégkorszak idején az európai mezőgazdaság peremterületein (Skandináviában, Skóciában, az Alpokban) a vegetációs időszak jelentősen lerövidült, akárcsak a termőföldek területe, ami súlyos regionális ellátási válságokat okozott. Az Atlanti-óceán partvidékén egyre gyakrabban fordultak elő tengeri viharok. Ugyanakkor voltak olyan régiók is, amelyek egyúttal profitáltak az éghajlati romlásból. Közép-Európa keleti peremvidékén (Lengyelországtól Magyarországig) virágzó mezőgazdasági exportövezet alakult ki. A globális lehűlés következtében hatalmas halrajok vándoroltak a Norvégia körüli tengerekről az Északi-tenger déli részébe, ami fellendítette a holland és az angol tengeri halászatot.

Kötelező olvasmányok

– Behringer, Wolfgang:The Cultural History of Climate(Cambridge: Polity, 2010), 85–120.

 

Előadásokhoz szükséges olvasmányok

– Degroot, Dagomar: „A bálnák háborúja: éghajlatváltozás, időjárás és sarkvidéki konfliktusok a 17. század elején”, Environment and History 26.,4. sz.(2020):549–577.https://doi.org/10.3197/096734019X15463432086801 (Link egy külső webhelyre.)

– Grove, Richard H., „Az 1789–93-as nagy El Niño és globális következményei: egy szélsőséges éghajlati esemény rekonstruálása a világ környezettörténetében”,The MedievalHistoryJournal10 (2007): 75–96.

 

5. ELŐADÁS: A FEKETE HALÁL – KÜLÖNBÖZŐ ÉRTELMEZÉSEK (EREDETE, TERJEDÉSE, OKAI)

A 14. század elejére Európa elérte a népességnövekedés felső, fenntartható határát. A 85–90 millió fős népesség túlnőtte az élelmiszer-ellátást, ráadásul a kis jégkorszak idején a környezeti viszonyok is nedvesebbé és hűvösebbé váltak. A „fekete halál” járványa az 1310-es évek mezőgazdasági válságát követően, 1347–1352 között végleges demográfiai összeomlást okozott. Az európai népesség jelentős része esett áldozatul a pestisnek, a háborúknak és a gyenge termésnek. Ezek a sokkhatások az európai társadalmi intézményeket számos szinten érintették. Ugyanakkor a korszak válságának hosszú távú hatásai egy „kreatív rombolás” időszakát eredményezték, megnyitva az utat a kora újkori struktúrák kialakulása előtt.

Kötelező olvasmányok/vetítések

– Campbell, Bruce M.S.:„A fekete halál környezeti eredete” című előadás. Róma, 2016. https://www.youtube.com/watch?v=7x9Oh0-viyM

(Átdolgozott változatban megjelent: Campbell, Bruce.The Great Transition: Climate, Disease and Society In The Late Medieval World. Cambridge: CUP, 2016.)

– Horrox, Rosemary:A fekete halál (Manchester Medieval Sources. Manchester: Manchester University Press, 1994. 14–26.)

Előadásokhoz szükséges olvasmányok

– Green, Monica H., „The Four Black Deaths” [A négy fekete halál],The American Historical Review125 (2020): 1601–1631.

 

6. ÜLÉS: A MODERN KOR ELŐTTI VÁROSI KÖRNYEZETTÖRTÉNET – BUDA ESETE (SÉTÁLÓ SZEMINÁRIUM – HIBRID)

Buda, Pest és Óbuda az elmúlt évezredben a mai Magyarország területén a legnagyobb településkoncentrációt alkották. Ezáltal jelentősen átalakították környezetüket, és természetesen a mai Budapestet alkotó települések környezetét is nagymértékben befolyásolta ez a környezet. Az esemény célja annak megértése, hogy ez a városi terület hogyan alakította át a vízi tájakat és a környező dombokat.

Végh, András: „Buda a középkori Magyar Királyságban és az Oszmán Birodalomban (1241–1541–1686) – Rövid városi történet.” In: uő,Buda I. kötet, 1686-ig(Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 2015), 5–17. o.

https://varosatlasz.hu/images/pdf/atlaszok/budaI/03_Helyrajz_Topography_Buda1.pdf

 

 

7. ELŐADÁS: EGY MODERN VÁROS VÁROSI KÖRNYEZETTÖRTÉNETE – PEST ESETE (SÉTÁLÓ SZEMINÁRIUM – HIBRID)

Pest a modern korszakban példátlan mértékű növekedést tapasztalt, amely a város és környezete közötti kapcsolat újragondolásával járt együtt. A rendezvényen azoknak a környezeti tényezőknek szentelünk figyelmet, amelyek hozzájárultak ehhez a városi terjeszkedéshez, valamint azoknak a környezeti problémáknak, amelyekkel a nagyvárosnak a 19. századra szembe kellett néznie.

Eszik, Veronika és társai: „Budapest – Egy feltörekvő metropolisz környezettörténete” (Készülő kézirat)

 

8. ÜLÉS: MI MINŐSÜL KATASZTRÓFÁNAK – AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ÉS AZ IDŐJÁRÁSI ESEMÉNYEK IRÁNTI SEBÉLYESSÉG

A katasztrófa a kontextus által alakul ki, és mint ilyen, az észlelés termékének tekinthető. A legtöbb olyan esemény, amelyet a mi társadalmunk és más társadalmak katasztrófának neveznek, mindig is jelen volt a Föld történelmében. A vulkánkitörésekről és az árvizekről már millió évek óta vannak feljegyzések, és ezeknek még az emberi történelem során bekövetkezett eseményeknél is súlyosabb történelmi következményei voltak. Maga az észlelés nagyon összetett, és szorosan összefügghet az oktatási és kulturális háttérrel, a politikai helyzettel stb. A kurzus célja annak vizsgálata, hogy mennyire lehet az időjárási eseményekről vagy az árvizekről tragédiaként vagy katasztrófaként beszélni.

Kötelező olvasmányok

– Davis, Mike: „The Case for Letting Malibu Burn” [Miért érdemes hagyni, hogy Malibu leégjen],Environmental History Review19 (1995): 1–36.

Előadásokhoz szükséges olvasmányok

– Bankoff, Greg: „Tűz és földrengés a régi Manila építésében”,The Medieval History Journal 10(2007): 411–427.

– Rohr, Christian: „Az ember és a természeti katasztrófák a késő középkorban: az 1348. január 25-i karintiai és észak-olaszországi földrengés és annak megítélése”,Environment and History9 (2003): 127–149.

 

9. ÜLÉS: A NAGY FÖLDRAJZI FELFEDEZÉSEK ÖKOLÓGIAI KÖVETKEZMÉNYEI – AZ AMERIKÁK PÉLDÁJA

Az európaiak által az amerikai kontinensen és a világ más, számukra korábban ismeretlen területein végzett felfedezések folyamata alapvetően átalakította a világszerte zajló kulturális fejlődést. Az európai úttörők megjelenése hatalmas kihívások elé állította a bennszülött népeket a betegségek, valamint az idegen növény- és állatfajok behurcolása miatt. Ugyanakkor az európaiak is számos új elemet vettek át ezekből az új társadalmakból.

Kötelező olvasmányok

– Crosby, Alfred W.:Ökológiai imperializmus. Európa biológiai terjeszkedése 900–1900(Cambridge: Cambridge University Press, 1986), 145–170.

 

Előadásokhoz szükséges olvasmányok

-Barrett, T. „’A földet a víz tönkreteszi’: a kozákok észak-kaukázusi gyarmatosítása”.Environment and History 5(1999): 27–52.

– Beattie, J. „Birodalom, környezet és vallás: Isten és a természeti világ a 19. századi Új-Zélandon”.Environment and History13 (2007), 413–46.

 

10. ÜLÉS: HÁBORÚK ÉS A KÖRNYEZET

Annak ellenére, hogy érdeklődési köreik és témáik jelentős mértékben átfedik egymást, a háborús és a környezettörténet-írás évtizedek, sőt évszázadok óta inkább egymástól elszigetelten fejlődött. A kurzus azt vizsgálja, hogy a környezettudományok és a hadtörténet hogyan segíthetnek a hideg- és a forró háborúk környezeti hatásainak megértésében, valamint azt, hogy az emberiség milyen módon használta szándékosan a természetet a hadviselés során.

Kötelező olvasmányok

– Hupy, J. P. „A háború ökológiai lábnyoma”,Environment and History 14(2008), 405–421.

– Fitzgerald, Gerard J. „A kémikus háborúja: az Edgewood Arsenal, az első világháború és a militarizált környezet kialakulása.” In: Az első világháború környezettörténetei, szerk. Richard P. Tucker és társai. Cambridge: CUP, 2018. 62–96.

 

11. ÜLÉS: ERDŐK ÉS FOLYÓK – KINEK A TERMÉSZETE?

A környezet és a természeti erőforrások nem oszlanak meg egyenletesen a különböző szereplők között. Míg a társadalom bizonyos csoportjai a földterületek, az erdők és más természeti erőforrások túlnyomó többségét sikerült magukhoz ragadniuk, addig bizonyos tulajdonformák a modern korig közösségi tulajdonban maradtak. Ez az előadás a természeti erőforrások közösségi és magántulajdonának következményeire összpontosít, nyomon követi a kora újkori állami hatalom és a természet átalakulása közötti kapcsolatot, valamint az emberi rendszerek méretezésének kérdését tárgyalja.

– Székely falu rendeletei (kézirat, saját fordítás)

– Appuhn, Karl. „A természet feltalálása: erdők, erdőgazdálkodás és állami hatalom a reneszánsz Velencében.” The Journal of Modern History 72 (2000): 851–889. https://www.doi.org/10.1086/318548

– Zeheter, Michael. „A Bodeni-tó halászati gazdálkodása, kb. 1350–1800.” In:A természetvédelem gyökerei: Fenntarthatóságra törekvő gazdálkodás az iparosodás előtti Európában, 1100–1800, szerkesztette: Abigail P. Dowling és Richard Keyser, 154–177. New York: Berghahn, 2021. https://doi.org/10.1515/9781789206937-009

– Warde, Paul: „The Invention of Sustainability.” Modern Intellectual History 8., 1. sz. (2011): 153–170. https://www.doi.org/10.1017/S1479244311000096

 

12. ÜLÉS: ANTHROPOCÉN – VAN ENNEK BÁRMIFÉLE ÉRTELME?

A mai tudományos kutatás egyik legvitatottabb fogalma az antropocén. A kurzus célja annak megvitatása, hogy ez a fogalom rendelkezik-e magyarázó értékkel az elmúlt évezredek környezeti folyamatairól szóló vitában. A hallgatóknak egyrészt érvelniük kell a fogalom használata mellett vagy ellen, másrészt pedig érvelést kell kidolgozniuk az antropocén korszak kezdő időpontjára vonatkozóan.

Kötelező olvasmányok

– Crutzen, Paul J. „Az emberiség geológiája.” Nature 415 (2002): 23.

– Simon, Zoltán Boldizsár: Miért nincs történelme az antropocénnek: Szembenézni a példátlannal.The Anthropocene Review4 (2017): 239–245.