A kurzus leírása

A környezettörténeti kutatások az 1960-as években indultak azzal a céllal, hogy az emberi történelmet mind a történelmi, mind az ökológiai folyamatok szemszögéből értelmezzék. Elsődleges céljuk a múltbeli emberi társadalmak fizikai és biológiai környezete közötti kapcsolatok vizsgálata. Először áttekintjük, hogy a környezettörténet hogyan értelmezi a folyamatokat az eddig kialakult tudományágakban és azok alágazataiban. A kurzus második tematikus egysége a környezettörténeti kutatásokban használt legfontosabb adattípusok vizsgálata. Az órák során megvitatjuk a tudományos, régészeti és történelmi forrásokat, valamint azok felhasználását a történelmi környezetek, éghajlati viszonyok és az ember-természet kölcsönhatások rekonstruálásában. A kurzus harmadik fő témaköre az esettanulmányok megvitatásának szentelt. Bizonyos időpontokban és helyeken a társadalmak rugalmasságot és ellenálló képességet tanúsítanak az éghajlati ingadozásokkal vagy a közvetlen környezetet érintő, ember által okozott változásokkal szemben. Más időpontokban és helyeken viszont a kis ingadozások vagy a környezeti változásokra adott rövid távú megoldások katasztrófát jelenthetnek a lakosság megélhetési alapjainak szempontjából, esetleg hosszú távú következményekkel járva. Minden foglalkozáson bemutatjuk a sebezhetőségi és alkalmazkodási stratégiákat a jelenlegi állapot, a változás és a válság tekintetében, nagyjából az elmúlt két évezred példáin keresztül.

A kurzus céljai

A kurzus bemutatja a globális környezettörténet legfontosabb fogalmait és problémáit. A kurzus végére a hallgatóknak alapvető ismeretekkel kell rendelkezniük a környezettörténet alapvető témáiról, és ezeket kritikai és összehasonlító szemszögből kapcsolniuk kell a jelenlegi globális környezeti változásokhoz.

A kurzus célja, hogy betekintést nyújtson abba, hogyan befolyásolják az éghajlat és a környezet az emberi élet különböző területeit – például a mezőgazdaságot és a megélhetést, a betegségeket és az egészséget stb. –, és fordítva, hogy megvizsgálja, hogyan változtatták meg a tájat az emberi mezőgazdasági, ipari vagy katonai tevékenységek, ezzel olyan, esetleg előre nem látható folyamatokat indítva el, amelyek jelentős környezeti változásokat váltottak ki.

A kurzus célja, hogy mélyebb betekintést nyújtson a természet és a társadalmak közötti kölcsönhatásokba, és rámutasson arra, hogy az embernek a Föld különböző területeire gyakorolt hatása már jóval az úgynevezett antropocén kezdete előtt is alapvető jelentőségű volt. Az esettanulmányokat úgy választották ki, hogy kiegyensúlyozott képet nyújtsanak a történelmi környezeti folyamatokról az amerikai kontinensről Európán át Kelet-Ázsiáig.

 

Értékelés

(1) A szemináriumokon való alapos felkészüléssel történő részvétel (30%)

(2) 10–12 perces szóbeli előadás a félév elején kijelölt témáról (30%)

(3) Egy forrás vagy egy előre megbeszélt szakirodalom kritikai elemzésén alapuló rövid írásbeli dolgozat (40%)

(4) Rendszeres részvétel (legalább 10 alkalom)

1. FOGLALKOZÁS: A TANFOLYAM BEMUTATÁSA (30 perces foglalkozás)

 

2. ÜLÉS: BEVEZETÉS – A TÖRTÉNELMI KÖRNYEZETKUTATÁS FEJLŐDÉSE

A környezeti gondolkodáshoz szorosan kapcsolódó környezettörténet és régészet az 1960-as évektől kezdve széles körben elterjedt. Az 1980-as évek során azonban a környezettörténet a kezdeti kísérleti szakasz után egy mérsékelten tudományos irányt vett fel. A kurzus célja, hogy áttekintse a tudományterület fejlődését, a kutatási kérdéseket, és legfőképpen azokat a módszereket, amelyeket a különböző kutatók a történeti környezeti kutatások során alkalmaznak.

– McNeill, John R., „Megjegyzések a környezettörténet természetéről és kultúrájáról”,History and Theory42/4 (2003), 5–43.

– Pfister, Christian: „Az 1950-es évek szindrómája és az átmenet a globális fenntarthatóság lassú romlásától annak gyors romlásáig”, in Uekoetter, F. (szerk.):The Turning Points in Environmental History (Pittsburgh: University of Pittsburgh Press, 2010), 90–108.

 

3. ÜLÉS: A KÖRNYEZETTÖRTÉNET FORRÁSAI ÉS KUTATÁSI MÓDSZEREI

 

Az elmúlt néhány évtizedben nemcsak a környezeti folyamatok rekonstruálására irányuló tudományos és régészeti kutatások terjedtek el, hanem a történészek is egyre átfogóbban foglalkoztak az éghajlati és környezeti folyamatokkal. Az éghajlattörténészek olyan rendszert alakítottak ki, amelynek alapján megbízható, mennyiségi éghajlati rekonstrukciókat hajtottak végre, és számos bizonyítékcsoportot alaposan tanulmányoztak. Az elmúlt néhány évtizedben a környezettörténészek számos, az emberi tevékenységből eredő környezeti hatást (az erdőborítás változásai, hidrológiai változások, a táj átalakulása) tártak fel.

Kötelező olvasmányok

– ACapitulare de villis. Több kiadásban is megjelent. Online:https://www.le.ac.uk/hi/polyptyques/capitulare/trans.html (Link egy külső webhelyre.)

–IsabelleChuine és társai: „A szőlőérés mint múltbeli éghajlati mutató.”Nature432/18 (2004): 289–290.

– Finn Arne Jørgensen és Malin Kristine Graesse.Régi fényképek a mai tájakon: a refotográfia mint módszer a környezettörténetben. Online dokumentum.https://niche-canada.org/2024/06/07/past-photos-in-present-landscapes-rephotography-as-a-method-in-environmental-history/ (Link egy külső webhelyre.)

 

Előadásokhoz szükséges olvasmányok

– Popa, Ionel és Kern, Zoltán: „A kelet-kárpáti faévgyűrű-adatok alapján rekonstruált hosszú távú nyári hőmérsékleti alakulás”,Climate Dynamics 32(2009): 1107–1117.

 

4. ÜLÉS: ALKALMAZKODÁS A VÁLTOZÓ ÉGHAJLAT- ÉS KÖRNYEZETI KIHÍVÁSOKHOZ – A KIS JÉGKOR

 

A kis jégkorszak a történelem egyik legmarkánsabb lehűlési periódusa volt, amely a 14. és 16. század között kezdődött, és a 19. század végéig tartott. A kis jégkorszak idején az európai mezőgazdaság peremterületein (Skandináviában, Skóciában, az Alpokban) a vegetációs időszak jelentősen lerövidült, akárcsak a termőterületek kiterjedése, ami súlyos regionális ellátási válságokat okozott. Az Atlanti-óceán partvidékén egyre gyakrabban törtek ki tengeri viharok. Ugyanakkor voltak olyan régiók is, amelyek egyúttal profitáltak az éghajlati romlásból. Közép-Európa keleti peremvidékén (Lengyelországtól Magyarországig) virágzó mezőgazdasági exportövezet alakult ki. A globális lehűlés következtében hatalmas halrajok vándoroltak a Norvégia körüli tengerekről az Északi-tenger déli részébe, ami fellendítette a holland és az angol tengeri halászatot.

Kötelező olvasmányok

– Behringer, Wolfgang:The Cultural History of Climate(Cambridge: Polity, 2010), 85–120.

 

Előadásokhoz szükséges olvasmányok

– Degroot, Dagomar: „A bálnák háborúja: éghajlatváltozás, időjárás és sarkvidéki konfliktusok a 17. század elején”, Environment and History 26.,4. sz.(2020):549–577.https://doi.org/10.3197/096734019X15463432086801 (Link egy külső webhelyre.)

– Grove, Richard H., „Az 1789–93-as nagy El Niño és globális következményei: egy szélsőséges éghajlati esemény rekonstruálása a világ környezettörténetében”,The MedievalHistoryJournal10 (2007): 75–96.

 

5. ELŐADÁS: A FEKETE HALÁL – KÜLÖNBÖZŐ ÉRTELMEZÉSEK (EREDETE, TERJEDÉSE, OKAI)

A 14. század elejére Európa elérte a demográfiai növekedés felső, fenntartható határát. A 85–90 millió fős népesség már meghaladta az élelmiszer-ellátási kapacitást, ráadásul a kis jégkorszak idején a környezeti viszonyok is nedvesebbé és hűvösebbé váltak. A „fekete halál” járványa az 1310-es évek mezőgazdasági válságát követően, 1347 és 1352 között végleges demográfiai összeomlást okozott. Az európai lakosság jelentős része a pestis, a háborúk és a gyenge termés áldozatává vált. Ezek a sokkhatások az európai társadalmi intézményeket számos szinten érintették. A korszak válságának hosszú távú hatásai azonban egy „kreatív rombolás” időszakát eredményezték, megnyitva az utat a kora újkori struktúrák kialakulása előtt.

Kötelező olvasmányok/vetítések

– Campbell, Bruce M.S.:„A fekete halál környezeti eredete” című előadás. Róma, 2016. https://www.youtube.com/watch?v=7x9Oh0-viyM

(Átdolgozott változatban megjelent: Campbell, Bruce.The Great Transition: Climate, Disease and Society In The Late Medieval World. Cambridge: CUP, 2016.)

– Horrox, Rosemary:A fekete halál (Manchester Medieval Sources. Manchester: Manchester University Press, 1994. 14–26.

Előadásokhoz szükséges olvasmányok

– Green, Monica H., „The Four Black Deaths”,The American Historical Review125 (2020): 1601–1631.

 

6. ÜLÉS: A MODERN KOR ELŐTTI VÁROSI KÖRNYEZETTÖRTÉNET – BUDA ESETE (SÉTÁLÓ SZEMINÁRIUM – HIBRID)

Buda, Pest és Óbuda az elmúlt évezredben a mai Magyarország területén a legnagyobb településkoncentrációt alkották. Ezáltal jelentősen átalakították környezetüket, és természetesen a mai Budapestet alkotó települések környezetét is nagymértékben befolyásolta a környezet. Az esemény célja annak megértése, hogy ez a városi terület hogyan alakította át a vízi tájakat és a környező dombokat.

Végh, András: „Buda a középkori Magyar Királyságban és az Oszmán Birodalomban (1241–1541–1686) – Rövid városi történelem.” In: uő,Buda I. kötet, 1686-ig(Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 2015), 5–17. o.

https://varosatlasz.hu/images/pdf/atlaszok/budaI/03_Helyrajz_Topography_Buda1.pdf

 

 

7. ELŐADÁS: EGY MODERN VÁROS VÁROSI KÖRNYEZETTÖRTÉNETE – PEST ESETE (SÉTÁLÓ SZEMINÁRIUM – HIBRID)

Pest a modern korszakban példátlan mértékű növekedést tapasztalt, amely a város és környezete közötti kapcsolat újragondolásával járt együtt. Az eseményen azoknak a környezeti tényezőknek szentelünk figyelmet, amelyek hozzájárultak ehhez a városi terjeszkedéshez, valamint azoknak a környezeti problémáknak, amelyekkel a nagyvárosnak a 19. századra szembe kellett néznie.

Eszik, Veronika és társai. „Budapest – Egy feltörekvő metropolisz környezettörténete” (Terjesztésre szánt kézirat)

 

8. ÜLÉS: MI MINŐSÜL KATASZTRÓFÁNAK – AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ÉS AZ IDŐJÁRÁSI ESEMÉNYEK IRÁNTI SEBÉKENYSÉG

A katasztrófát a kontextus határozza meg, és mint ilyen, az észlelés termékének tekinthető. A társadalmunk és más társadalmak által katasztrófának nevezett események többsége mindig is jelen volt a Föld történetében. A vulkánkitörésekről és az árvizekről már millió évek óta vannak feljegyzések, és ezeknek még az emberi történelem során bekövetkezetteknél is súlyosabb történelmi következményei voltak. Maga az észlelés is rendkívül összetett, és szorosan összefügghet az oktatási és kulturális háttérrel, a politikai helyzettel stb. A kurzus célja annak vizsgálata, hogy mennyire lehet az időjárási eseményekről vagy az árvizekről tragédiaként vagy katasztrófaként beszélni.

Kötelező olvasmányok

– Davis, Mike: „The Case for Letting Malibu Burn” [Miért érdemes hagyni, hogy Malibu leégjen],Environmental History Review19 (1995): 1–36.

Előadásokhoz szükséges olvasmányok

– Bankoff, Greg: „Tűz és földrengés a régi Manila építésében”,The Medieval History Journal 10(2007): 411–427.

– Rohr, Christian: „Az ember és a természeti katasztrófák a késő középkorban: az 1348. január 25-i karintiai és észak-olaszországi földrengés és annak megítélése”,Environment and History9 (2003): 127–149.

 

9. ÜLÉS: A NAGY FELFEDEZÉSEK ÖKOLÓGIAI KÖVETKEZMÉNYEI – AZ AMERIKÁK PÉLDÁJA

Az amerikai kontinensen és az európaiak számára korábban ismeretlen világ más részein végbement európai felfedezések folyamata alapvetően átalakította a világszerte zajló kulturális fejlődést. Az európai úttörők megjelenése hatalmas kihívásokat jelentett a bennszülött népek számára a betegségek, valamint az idegen növény- és állatfajok behurcolása miatt. Ugyanakkor az európaiak számos új elemet vettek át ezekből az új társadalmakból.

Kötelező olvasmányok

– Crosby, Alfred W.:Ökológiai imperializmus. Európa biológiai terjeszkedése 900–1900(Cambridge: Cambridge University Press, 1986), 145–170.

 

Előadásokhoz szükséges olvasmányok

-Barrett, T. „’A földet a víz rontja el’: a kozákok észak-kaukázusi gyarmatosítása”.Environment and History 5(1999): 27–52.

– Beattie, J. „Birodalom, környezet és vallás: Isten és a természeti világ a 19. századi Új-Zélandon”.Environment and History13 (2007), 413–46.

 

10. ELŐADÁS: A HÁBORÚK ÉS A KÖRNYEZET

Annak ellenére, hogy érdeklődési köreik és témáik jelentős mértékben átfedik egymást, a háború- és a környezettörténet-írás évtizedek, sőt évszázadok óta inkább egymástól elszigetelten fejlődött. A kurzus azt vizsgálja, hogy a környezettudományok és a hadtörténet milyen módon segíthetnek a hideg- és a forró háborúk környezeti hatásainak megértésében, valamint azt, hogy az emberiség milyen módon használta fel szándékosan a természetet a hadviselés során.

Kötelező olvasmányok

– Hupy, J. P. „A háború ökológiai lábnyoma”,Environment and History 14(2008), 405–421.

– Fitzgerald, Gerard J. „A kémikus háborúja: az Edgewood Arsenal, az első világháború és a militarizált környezet kialakulása.” In: Az első világháború környezettörténetei, szerk. Richard P. Tucker és társai. Cambridge: CUP, 2018. 62–96.

 

11. ÜLÉS: ERDŐK ÉS FOLYÓK – KINEK A TERMÉSZETE?

A környezet és a természeti erőforrások nem oszlanak meg egyenletesen a különböző szereplők között. Míg a társadalom bizonyos csoportjainak sikerült a földterületek, erdők és egyéb természeti erőforrások túlnyomó többségét birtokba venniük, addig bizonyos tulajdonformák a modern korig közösségi tulajdonban maradtak. Ez az előadás a természeti erőforrások közösségi és magántulajdonának következményeire összpontosít, nyomon követi a kora újkori állami hatalom és a természet átalakulása közötti kapcsolatot, valamint az emberi rendszerek méretezésének kérdését tárgyalja.

– Székely falu rendeletei (kézirat, saját fordítás)

– Appuhn, Karl. „A természet feltalálása: erdők, erdőgazdálkodás és állami hatalom a reneszánsz Velencében.” The Journal of Modern History 72 (2000): 851–889. https://www.doi.org/10.1086/318548

– Zeheter, Michael. „A Bodeni-tó halászati gazdálkodása, kb. 1350–1800.” In:A természetvédelem gyökerei: Fenntarthatóságra törekvő gazdálkodás az iparosodás előtti Európában, 1100–1800, szerkesztette: Abigail P. Dowling és Richard Keyser, 154–177. New York: Berghahn, 2021. https://doi.org/10.1515/9781789206937-009

– Warde, Paul: „The Invention of Sustainability.” Modern Intellectual History 8., 1. sz. (2011): 153–170. https://www.doi.org/10.1017/S1479244311000096

 

12. ÜLÉS: ANTROPOCÉN – VAN ENNEK BÁRMIFÉLE ÉRTELME?

A mai tudományos kutatások egyik legvitatottabb fogalma az antropocén. A kurzus célja annak megvitatása, hogy ez a fogalom rendelkezik-e magyarázó értékkel az elmúlt évezredek környezeti folyamatairól szóló vitában. A hallgatóknak egyrészt érvelniük kell a fogalom használata mellett vagy ellen, másrészt pedig érvelést kell kidolgozniuk az antropocén korszak kezdő időpontjára vonatkozóan.

Kötelező olvasmányok

– Crutzen, Paul J. „Az emberiség geológiája.” Nature 415 (2002): 23.

– Simon, Zoltán Boldizsár: Miért nincs történelme az antropocénnek: Szembenézni a példátlannal.The Anthropocene Review4 (2017): 239–245.