A környezettörténeti kutatások az 1960-as években indultak azzal a céllal, hogy az emberi történelmet mind a történelmi, mind az ökológiai folyamatok szemszögéből értelmezzék. Elsődleges céljuk a múltbeli emberi társadalmak fizikai és biológiai környezete közötti kapcsolatok vizsgálata. Először áttekintjük, hogy a környezettörténet hogyan értelmezi a folyamatokat az eddig kialakult tudományágakban és azok alágazataiban. A kurzus második tematikus egysége a környezettörténeti kutatásokban használt legfontosabb adattípusok vizsgálata. Az órák során megvitatjuk a tudományos, régészeti és történelmi forrásokat, valamint azok felhasználását a történelmi környezetek, éghajlati viszonyok és az ember-természet kölcsönhatások rekonstruálásában. A kurzus harmadik fő témaköre az esettanulmányok megvitatásának szentelt. Bizonyos időpontokban és helyeken a társadalmak rugalmasságot és ellenálló képességet tanúsítanak az éghajlati ingadozásokkal vagy a közvetlen környezetet érintő, ember által kiváltott változásokkal szemben. Máskor és máshol viszont a környezeti változásokhoz kapcsolódó kis ingadozások vagy rövid távú megoldások katasztrófát jelenthetnek a lakosság megélhetési alapjainak szempontjából, esetleg hosszú távú következményekkel járva. Minden foglalkozáson bemutatjuk a sebezhetőségi és alkalmazkodási stratégiákat a jelenlegi állapot, a változás és a válság tekintetében, nagyjából az elmúlt két évezred példáin keresztül.
A kurzus céljai
A kurzus bemutatja a globális környezettörténet legfontosabb fogalmait és problémáit. A kurzus végére a hallgatóknak alapvető ismeretekkel kell rendelkezniük a környezettörténet alapvető témáiról, és ezeket kritikai és összehasonlító szemszögből kapcsolniuk kell a jelenlegi globális környezeti változásokhoz.
A kurzus célja, hogy betekintést nyújtson abba, hogyan befolyásolják az éghajlat és a környezet az emberi élet különböző területeit – például a mezőgazdaságot és a megélhetést, a betegségeket és az egészséget stb. –, és fordítva, hogy megvizsgálja, hogyan változtatták meg az emberi mezőgazdasági, ipari vagy katonai tevékenységek a tájat, ezzel esetleg előre nem látható változásokat indítva el…
1. FOGLALKOZÁS: A TANFOLYAM BEMUTATÁSA
(30 perces foglalkozás)
2. ÜLÉS: BEVEZETÉS – A TÖRTÉNELMI KÖRNYEZETKUTATÁS FEJLŐDÉSE
A környezettörténet és a környezeti gondolkodáshoz szorosan kapcsolódó régészet fejlődése az 1960-as évek óta széles körben elterjedt. Az 1980-as évek során azonban a környezettörténet a kezdeti kísérleti szakasz után egy mérsékelten tudományos irányt vett fel. A kurzus célja, hogy áttekintse a tudományterület fejlődését, a kutatási kérdéseket, valamint a legfontosabb módszereket, amelyeket a különböző kutatók a történeti környezettudományi kutatások során alkalmaznak.
– McNeill, John R., „Observations on the Nature and Culture of Environmental History,” History and Theory 42/4 (2003), 5–43.
– Pfister, Christian, „The 1950s Syndrome and the Transition from a Slow-Going to a Rapid Loss of Global Sustainability,” in Uekoetter, F. (szerk.): The Turning Points in Environmental History (Pittsburgh: University of Pittsburgh Press, 2010), 90–108.
3. ÜLÉS: FORRÁSOK ÉS KUTATÁSI MÓDSZEREK A KÖRNYEZETTÖRTÉNETBEN
Az elmúlt néhány évtizedben nemcsak a környezeti folyamatok rekonstruálására irányuló tudományos és régészeti kutatások terjedtek el széles körben, hanem a történészek is egyre átfogóbban foglalkoztak az éghajlati és környezeti folyamatokkal. Az éghajlattörténészek olyan rendszert alakítottak ki, amelynek alapján megbízható kvantitatív éghajlati rekonstrukciókat hajtottak végre, és számos bizonyítékcsoportot alaposan tanulmányoztak. Az elmúlt néhány évtizedben a környezettörténészek számos, az emberi tevékenységből eredő környezeti hatást (az erdőborítás változásait, a hidrológiai változásokat, a táj átalakulásait) tártak fel.
Kötelező olvasmányok
– A Capitulare de villis. Több kiadás. Online: https://www.le.ac.uk/hi/polyptyques/capitulare/trans.html (Link egy külső webhelyre.)
– Isabelle Chuine et al., „Grape Ripening as a Past Climate Indicator.” Nature 432/18 (2004): 289–290.
– Finn Arne Jørgensen és Malin Kristine Graesse. Past Photos in Present Landscapes: Reph
A kurzus végén a hallgató képes lesz megérteni az éghajlati és időjárási viszonyok történelmi változásait
A kurzus végén a hallgató képes lesz elemezni az éghajlati adatsorokat
A kurzus végén a hallgató képes lesz megérteni az ember és az állat közötti kapcsolatok összetettségét
A kurzus végén a hallgató meg fogja érteni, hogyan reagáltak a múltbeli társadalmak a katasztrófákra, és hogyan birkóztak meg velük
A kurzushoz nincs szükség előfeltételekre
A menetrendben szerepel
– Szemináriumok
– Rövid előadások (egyéni vagy csoportos)
Tanulmányi eredményekről szóló igazolás