A trópusi esőerdők az összes gerinces faj közel kétharmadának és az összes fafaj háromnegyedének adnak otthont: ezek a Föld legfajgazdagabb szárazföldi ökoszisztémái.

Ezeknek a sokszínű esőerdőknek azonban már több mint a fele ki lett irtva, és területük továbbra is drasztikusan csökken, elsősorban mezőgazdasági célok miatt. Van-e esély a regenerációra, és visszatérhetnek-e a kiirtott területekre nemcsak a fák, hanem az ezernyi állatfajból álló egyedülálló biodiverzitás is?

A válasz meglepően egyértelmű és biztatóan pozitív: a mezőgazdasági területeken a fák gyorsan újranőnek, amint megszűnik a földhasználat. Az állatfajok széles skálája is visszatér.

A biológiai sokféleség 30 éven belül az eredeti szintjének több mint 90%-ára állt vissza. Ebben az időszakban az őserdőre jellemző állat- és növényfajok akár háromnegyede is visszatért.

Erről a Német Kutatási Alap (DFG) (www.reassembly.de) által támogatott Reassembly kutatócsoport számolt be a vezetőNature folyóiratban. A publikációhoz a Würzburgi Egyetem Bioközpontjának Thomas Schmitt és Jörg Müller professzorok által vezetett kutatócsoportok is hozzájárultak.

A tanulmányt Ecuador északnyugati részén végezték

A kutatócsoport megállapításai legalábbis a Chocóban, Ecuador északnyugati részén található vizsgálati területre vonatkoznak. Ezen a vidéken még mindig találhatók néhány érintetlen őserdő-folt és nagyobb kiterjedésű másodlagos erdők. Ezek képezik a visszatérő állat- és növényfajok számára a menedéket.

Több mint 30 egyetem és intézmény kutatói első alkalommal végeztek részletes vizsgálatot 16 különböző organizmuscsoport (állat-, növény- és baktériumfajok) természetes regenerációjáról egy regenerációs gradiens mentén.

Összesen 62 területet hasonlítottak össze, amelyek mindegyikét már több évtizede védi a Jocotoco természetvédelmi szervezet, és amelyek egy nagy természetvédelmi terület részét képezik: aktívan használt legelők és kakaóültetvények, különböző korú másodlagos erdők, amelyeket korábban legelőként és ültetvényként használtak, valamint érintetlen őserdők.

Az esőerdők ellenálló képességét először bizonyították empirikusan

A vezető szerző,Timo Metza darmstadti Műszaki Egyetemen folytatott doktori tanulmányai keretében végezte el és foglalta össze a kiterjedt elemzéseket.

Kiemeli: „Az esőerdők – mint összetett ökoszisztémák és fajgazdag közösségek – rendkívüli ellenállóképességet és az eredeti állapotukba való visszatérés képességét mutatják. Ezt a stabilitást már korábban is többször modellezték elméletileg, de eddig nem sikerült ilyen kiterjedt empirikus adatok alapján igazolni.”

A vezető szerző,Nico Blüthgena Darmstadt-i Műszaki Egyetem (TU Darmstadt) ökológiaprofesszora, a„Reassembly”kutatócsoport szóvivője, valamint a Würzburgi Egyetem egykori hallgatója. A kutatásokat Dr. Martin Schaeferrel, az ecuadori természetvédelmi szervezet, a „Jocotoco” igazgatójával közösen kezdeményezte.

Nico Blüthgen kiemeli: „A számos, gyorsan visszatérő állatfaj nem csupán az erdőregeneráció haszonélvezője, hanem annak kulcsfontosságú szereplője is: a denevérek, a majmok és más emlősök, valamint a madarak visszaviszik a fa magvait a kiirtott területekre; a trágyabogarak eltemetik a magokat a talajban; és több száz más állatfaj gondoskodik a beporzásról.”

Martin Schaeferhozzáteszi: „Az a megállapításunk, hogy a fajösszetétel 75%-a és a fajgazdagság 90%-a egy emberi generáció alatt önmagától helyreáll, jól mutatja, milyen hatékonyan tudjuk védeni a természetet. Földterületek megvásárlásával és védelmével megőrizhetjük az élet sokszínűségét és társadalmaink alapjait – a talajt, a vizet, valamint a növények beporzását, amelyek élelmiszer-ellátásunk alapját képezik.”

A Würzburgi Egyetem Bioközpontjának hozzájárulásai

Összesen 41 kolléga – főként Németországból és Ecuadorból – tudta szakértelmét bevetni egy eddig egyedülálló, több mint 8 500 fajt felölelő tanulmányban.

Thomas Schmittprofesszor, a Würzburgi Egyetem Állatökológiai és Trópusi Biológiai Tanszékének vezetője, valamint kutatócsoportja hozzájárult az trágyabogarak vizsgálatához trágyacsapdák és illatcsapdák alkalmazásával.

Jörg Müller professzor, a würzburgi természetvédelmi biológia és erdei ökológia tanszék vezetője köré szerveződő másik kutatócsoport is hozzájárult ehhez a kutatáshoz akusztikus módszerek, kameracsapdák, mesterséges intelligencia, valamint a rovar közösségek genetikai fajvizsgálatokon alapuló azonosítása segítségével. „Ezekkel az új módszerekkel teljesen új szintre emelhetjük a madarak, emlősök, békák és rovarok biodiverzitásának – valamint helyreállásának – gyors felmérését, még a rendkívül sokszínű trópusi erdőkben is” – magyarázza Jörg Müller.

„Az elkövetkező négy évben tovább fogjuk fejleszteni ezt a kutatást, ezzel támogatva a Jocotoco természetvédelmi tevékenységét Ecuador egész területén. A mesterséges intelligencia alkalmazása segít nekünk a hatékony természetvédelem kiterjesztésében” – mondta Müller.

A vándorló állatok viszonylag gyorsan visszatérnek

A mai napig Közép- és Dél-Amerikában végzett különböző tanulmányok egyértelműen igazolták, hogy a fák eredeti fajgazdagságának és biomasszájának teljes helyreállítása több mint 100 évet igényel.

A legtöbb állatfaj esetében azonban eddig nagyrészt ismeretlen volt, hogy képesek-e egyáltalán helyreállni, és ha igen, milyen gyorsan. Az új tanulmány egyértelmű különbségeket tárt fel a fajcsoportok között: míg egyes mozgékony állatcsoportok már néhány éven belül regenerálódtak, a lombhulladékban élő gerinctelenek vagy a talajban élő baktériumok közösségeinek ez sokkal több időt vesz igénybe, mint a fafajoknak.

A legelők és a kakaóültetvények összehasonlítása azt mutatta, hogy az utóbbiak esetében rövidebb a regenerációs idő. Mivel az ültetvényeken a fák a helyükön maradnak, a korai szakaszokban már jelen vannak az árnyékot adó fák és lombozat, ahelyett, hogy a rendkívül versenyképes legelőfüvek vennék át a területet.

Az ép ökoszisztémák védelme továbbra is fontos

Az ökoszisztémák helyreállítására irányuló erőfeszítések világszerte folynak. A tanulmány meggyőzően bizonyítja, hogy a természetes regeneráció kifizetődő, és így hozzájárulhat az ilyen természetvédelmi projektek ösztönzéséhez.

Nico Blüthgen azonban kiemeli, hogy az ép ökoszisztémák védelme is milyen fontos: „A trópusi erdők kiirtásának üteme jelenleg jóval meghaladja a védelmükre tett intézkedések hatását – világszerte évente közel 4–6 millió hektár veszik el. Ezek az éves veszteségek így szinte megegyeznek az összes hosszú távú helyreállítási intézkedés által lefedett teljes területtel.”

A helyreállítási tevékenységek mellett – amelyeket jelentősen ki kell bővíteni – meg kell állítani az ember által még érintetlen őserdők kiirtását is, amint azt az erre az évtizedre vonatkozó nemzetközi megállapodásokban megígérték, de eddig még nem hajtották végre.

„Ráadásul a gyors természetes regeneráció csak addig működik, amíg a tájban még elegendő ép erdő található, amely magforrásként szolgálhat” – teszi hozzá Blüthgen. Ezért már alig maradt idő a klíma- és biodiverzitási válság sürgősen szükséges megfordítására.

Kiadvány

Timo Metz és munkatársai: „A biológiai sokféleség ellenállóképessége egy trópusi esőerdőben”, Nature, 2026. április 8., DOI 10.1038/s41586-026-10365-2

A webbejegyzés eredeti forrása: A trópusi esőerdő lenyűgöző ellenállóképessége –