Mesélnél nekünk egy kicsit a hátteredről, mivel foglalkoztál, mit tanultál, mielőtt csatlakoztál a CHARM-EU-hoz?

A bachelor-képzésem során szociológiát tanultam, mivel mindig is érdekelt az ember és a társadalom. Számomra egyértelmű volt, hogy ezt az irányt szeretném követni, de a diploma megszerzése után nem igazán akartam folytatni a tanulmányaimat, nem éreztem jól magam a magyar felsőoktatásban. Ezért egy évet önkéntesként töltöttem Franciaországban, majd két évig dolgoztam, mielőtt csatlakoztam a CHARM-EU mesterképzéshez.

Mi keltette fel az érdeklődésedet a fenntarthatóság témája iránt?

Bizonyos szempontból a koronavírus-járvány volt az, ami szerintem sokak számára fordulópontot jelentett. Ugyanakkor a szüleink is nagyon fenntartható módon neveltek minket. Nem tudom, hogy tudatosan tették-e, de számomra ez természetes volt. Apám minden nap elmegy a piacra, friss zöldségeket vásárol, ismeri a termelőt, és soha nem vesz túlcsomagolt, túlzottan feldolgozott élelmiszereket. Ilyenek soha nem voltak otthon. Amint lehetett, elkezdtünk szelektív hulladékgyűjtést is. Bizonyos értelemben a fenntarthatóság beépült a gondolkodásmódomba. És nem csak a fogyasztás szintjén, mert kulturálisan is így neveltek minket, például a nemek közötti egyenlőség tekintetében, ami szerintem szintén összefügg a fenntarthatósággal. Apám főz, takarít és vasal, és mi is már nagyon kis korunktól kezdve részt vettünk a házimunkában.

„Számomra a CHARM-EU egész koncepciója nagyon haladó szellemű volt, és úgy éreztem, hogy részese szeretnék lenni.”

Említetted, hogy önkénteskedtél, majd a bachelor-diplomád megszerzése után dolgoztál. Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel a CHARM-EU mesterképzésre?

Nagyon tetszett az az elképzelés, hogy az egyetemek együttműködnek egy új modell kidolgozásában a meglévő kereteken kívül. Mi már a bolognai rendszerben nőttünk fel, amely több lehetőséget kínál, de szerintem sok hallgató tapasztalta, hogy egy Erasmus-félév késleltetheti a tanulmányait, vagy hogy nem minden tantárgyat könnyű elismertetni. Rájöttem, hogy a hagyományos egyetemi oktatás nem feltétlenül nyújtja azt a tanulási élményt, amelyben szívesen részt vennék. Tudtam, hogy tanulni akarok és fogok is, de biztosan nem a hagyományos rendszerben. Számomra a CHARM-EU egész koncepciója nagyon haladó szellemű volt, és úgy éreztem, hogy részese akarok lenni.

A mesterképzésnek számos egyedi jellemzője van, például a tantervbe beépített rugalmasság és mobilitási lehetőségek. Hol töltötted a szemesztereidet, és melyik szakirányt választottad?

Az ELTE-n kezdtem és fejeztem be a tanulmányaimat, vagyis az első és a harmadik szakaszt Budapesten, a középsőt pedig Utrechtben töltöttem. Ezenkívül meglátogattam a CHARM-EU program összes városát is. A harmadik szakasz során egy hetet Dublinban töltöttem, a zárókonferenciánkat Barcelonában tartottuk, tavaly pedig többször is jártam Montpellierben. A program felépítése nem tartalmaz kötelező és választható tantárgyakat, mint a hagyományos programoknál, ami azt jelenti, hogy órarendünk rögzítettebb, de a második szakaszban mindenki választhat szakirányt. Én az „Élelmiszer” szakirányt választottam, de szinte az összes „Víz” tantárgyat is felvettem. (A harmadik szakirány az „Élet és egészség” szakirány.)

Miért választottad Utrechtet a mobilitási szakaszod helyszínéül?

Az első szakaszban számos oktató tanított az Utrechti Egyetemről, akiknek az óráit nagyon élveztem. Korábban már jártam Hollandiában, és nagyon izgalmas országnak találtam. Érdekel a városfejlesztés – jelenleg is ezen a területen dolgozom –, ezért kíváncsi voltam arra is, hogy milyen lehet Hollandiában élni ebből a szempontból is. Emellett számomra az is fontos volt, hogy Utrecht Budapestről vonattal is megközelíthető, így nem kellett repülővel utaznom. A szemeszter alatt minden alkalommal, amikor hazajöttem, vonattal utaztam oda-vissza.

A CHARM-EU program teljes mértékben nemzetközi, tudományágakon átívelő és inkluzív tanulási élményt kínál, és minden háttérrel rendelkező hallgató számára nyitott. Saját tapasztalataid alapján hogyan működött ez a kulturális és tudományági sokszínűség a program során?

Két lány Indiából érkezett, és volt több olyan osztálytársunk is, akik kettős állampolgársággal rendelkeztek, és gyökereik Európába és azon túlra nyúltak, de a hallgatók többsége európai volt. Ugyanakkor nagyon különböző háttérrel érkeztünk, még azok is, akik ugyanabból az országból jöttek, és érdekes volt látni, hogy bár sok esetben könnyen megértettük egymást, voltak olyan helyzetek is, amikor meglepő különbségeket fedeztünk fel a nézőpontjainkban. Ez egyáltalán nem jelentett problémát, inkább érdekes élmény volt. Ezen felül különböző tudományterületekről érkeztünk, ami szintén nagyon hasznos volt, és sokszínűbbé tette közös projektjeinket. Úgy vélem azonban, hogy a program elvégzése nem feltétlenül jelentett azonos nehézségi szintet az egyes hallgatók oktatási hátterétől függően. E tekintetben javasoltuk, hogy az első félév szerkezetébe több választható tantárgyat építsenek be.

Te az első évfolyam tagjai közé tartoztál, akik aktívan hozzájárultak a program kialakításához és fejlesztéséhez a jövőbeli kiadások számára. Milyen élmény volt hallgatóként részt venni ebben a közös alkotási folyamatban?

Nem mondhatom, hogy mindig könnyű volt, de összességében nagyon kellemes élmény volt számomra, hogy személyes kapcsolatot ápolhattam a tanárokkal. A második szakaszban a szakirányok miatt igazán megismertek mindannyiunkat. Ezenkívül mindig közvetlen kapcsolatban álltunk azokkal a helyi munkatársakkal, akiknél éppen tartózkodtunk, és mindannyiunknak volt saját mentora is. Összességében úgy éreztem, hogy jelentős figyelmet fordítottak arra, hogy mi, hallgatók hogyan vagyunk, mit gondolunk és hogyan haladunk, ami nagyon jó volt. Az egyéni visszajelzéseink is fontosak voltak, és sokszor kérték őket; minden félévben voltak hallgatói képviselőink, akik hetente részt vettek a tanárokkal és a CHARM-EU egyéb munkatársaival tartott megbeszéléseken. Ezért rengeteg lehetőségünk volt visszajelzést adni, és gyakran kérték ki a véleményünket. A második éves hallgatókkal beszélgetve megtudtam, hogy a visszajelzéseink alapján változtatások történtek, ami nagyon jó látni.

A mesterképzés záró, Capstone szakaszában a CHARM-EU hallgatói a köz-, az üzleti vagy a civil szféra érdekelt feleivel együttműködve valós fenntarthatósági kihívásokon dolgoznak. Milyen projekten dolgoztál ebben a szakaszban, és melyik érdekelt féllel?

Nagyon izgalmas volt, hogy minden projektcsapatnak volt egy társadalmi vagy gazdasági partnere, aki a témához kapcsolódva külső érdekelt félként támogatta a munkát. Amikor a csoportok a barcelonai záróhétünk során bemutatták eredményeiket, érdekes volt látni, milyen sokszínűek voltak a projektek, amelyeken a különböző szektorokkal való együttműködés eredményeként dolgoztunk. A csoportom egy szociális szupermarketekkel kapcsolatos projekten dolgozott, és partnerünk egy dublini székhelyű szervezet volt, amely felesleges élelmiszerek begyűjtésével és újraelosztásával foglalkozik. Írországban a jótékonysági szervezeteknek nagyon hosszú hagyománya van, számos kisebb szervezet működik. Ez a szociális vállalkozás összeköti őket olyan vállalkozásokkal, amelyeknél felesleges élelmiszer keletkezik – olyan termékekről van szó, amelyeket már levettek a boltok polcairól, de még mindig fogyaszthatók. Együttműködöttünk velük, és izgalmas élmény volt elutazni Írországba, hogy személyesen megismerhessük a folyamatokat, és jobban megértsük, pontosan hogyan működnek. Ezen felül az egész szemeszter alatt rendszeresen találkoztunk velük, és volt egy kijelölt kapcsolattartónk, akit bármikor megkereshettünk kérdéseinkkel. Így sikerült olyan végterméket létrehoznunk, amely nemcsak számunkra érdekes, hanem – reményeink szerint – a gyakorlatban is alkalmazható és hasznosítható e szervezet számára.

Szerinted melyek azok a legfontosabb ismeretek, készségek és kompetenciák, amelyeket a mesterképzés során sikerült elsajátítanod?

Ezt nehéz összefoglalni, de úgy gondolom, hogy a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség, a változásokra való gyors reagálás, valamint a problémamegoldás mindenképpen köztük szerepelnek. Megtanultuk továbbá, hogyan kell együttműködni olyan interdiszciplináris csapatokban, ahol a tagok különböző kulturális és tudományos háttérrel rendelkeznek. Ezen felül kiemelném az önállóságot is, mivel egy-egy feladat keretein belül gyakran rajtunk múlt, hogy mire szeretnénk összpontosítani, és így bizonyos szabadsággal rendelkeztünk. Természetesen konkrét ismereteket is szereztünk, különösen a program első, előkészítő szakaszában, ahol sokat tanultunk a fenntarthatóságról mind történelmi, mind politikai szempontból. Vállalkozói és innovációs készségeinket is fejlesztettük. Összességében sokféle készséget és ismeretet sajátítottunk el, és néha nehéz ezeket átlátni, mert a hagyományos kurzusok felépítéséhez képest az ismeretelemek szorosabban kapcsolódtak egymáshoz és egymásra épültek.

Van-e valami különleges élmény, ami az elmúlt 18 hónapból kiemelkedik számodra?

Nagyon élveztem az összes tanulmányutunkat. Egyrészt a második szakaszban két vegyes, intenzív mobilitási programon vettünk részt – az egyiket Budapesten, a másikat Montpellier-ben –, és nagyon érdekes helyeket látogattunk meg, például piacokat, nagykereskedelmi vállalkozásokat és élelmezésbiztonsági szervezeteket. Rövidebb helyi tanulmányutak is voltak, például Hollandiában kis kerteket és közösségi kerteket látogattunk meg. Mindig azok a programrészek tetszettek a legjobban, amikor ténylegesen elmehettünk ezekre a helyekre, kérdéseket tehettünk fel, és megnézhettük, hogyan működnek.

Ön szerint kinek érdemes jelentkeznie erre a programra, és miért?

„Ez egy nagyon pozitív, alapvetően támogató és barátságos közösség.”

Úgy gondolom, hogy ezt a programot mindenki számára érdemes fontolóra venni, aki érdeklődik a fenntarthatóság iránt, és egyben egy erős közösség tagjává szeretne válni. Annak ellenére, hogy mi, hallgatók gyakorlatilag soha nem voltunk egyszerre egy helyen, a csoportunkból nagyon szoros közösség alakult ki. Bár nem állok szoros kapcsolatban mind a hatvan emberrel, úgy vélem, hogy ez a közösség fontos szerepet fog játszani az életemben. Sokféle helyről származó embereket ismertem meg, és mind személyes, mind szakmai szinten számíthatok rájuk. Az emberek máris tudtak segíteni egymásnak munkát találni a saját kapcsolati hálózatukon keresztül. Ezen felül rangos egyetemek és kiváló oktatók vesznek részt ebben a programban. Ez egy nagyon pozitív, alapvetően támogató és barátságos közösség. És annak ellenére, hogy még mindig egy új és fejlődő programról van szó, nyilvánvaló, hogy mindenki, aki részese, igyekszik a lehető legjobbat kihozni belőle. Számomra személyesen az is fontos volt, hogy bár lehetőségem volt mindhárom szemesztert külföldön tölteni, otthon is tanulhattam, de angol nyelven és nemzetközi környezetben.

Most, hogy befejezted a tanulmányaidat, mik a terveid, hol látod a jövődet?

Jelenleg rengeteg dolgot csinálok egyszerre, de én mindig is így működtem. A mesterképzés mellett elindítottam egy grafikai iskolát is. Februárban elkezdtem dolgozni a városfejlesztés és a városrehabilitáció területén, ami szintén nagyon izgalmas és közel áll a szívemhez. Emellett tanítok is, szóval rengeteg dolog zajlik egyszerre. Mint már említettem, szociológiát tanultam, és mindig is érdekelt a városi tér, az emberek kapcsolata a térrel és egymással. Az érdekel, hogyan lehet úgy megszervezni egy várost, hogy az emberek beszélgethessenek egymással, segítsenek egymásnak, és közösen építsenek közösségeket. Jelenleg ezzel foglalkozom, és ez az, ami igazán érdekel.

Képgaléria:

Forrás: Az eredeti interjút magyar nyelven elolvashatják az ELTE honlapján. A képeket Tóbiás Lonci bocsátotta rendelkezésünkre.