„Fúrni fogunk, bébi, fúrni fogunk”– Donald Trump választási szlogenje megadta az alaphangot, és az bizony nem volt környezetbarát. 2024-es megválasztását követően hat nagy amerikai bank bejelentette, hogy kilép aNet-Zero Banking Alliance(NZBA) szervezetből. Ez az ENSZ-program, amelynek célja többek között a fosszilis tüzelőanyagok finanszírozásának leállítása volt, akkoriban világszerte több mint 150 bankot tömörített. Azóta azonban„a program megrekedt” –sajnálkozikChristine Marsal, a Montpellier Research in Management kutatója–, „pedig hihetetlen előrelépéseket eredményezett!”

Zöld kötvények

Pontosabban szólva, az NZBA és aZöld Megállapodáskeretében 2020 óta kidolgozott európai szabályozások együttes hatása tette lehetővé a bankszektor számára, hogy megkezdje ökológiai átállását. „Európa abban rejlik az óriási ereje, hogy olyan szabványokat javasol, amelyek közös célokat tűznek ki. Így egy egészszabályozási rendszerkerült bevezetésre, amely új kötelezettségeket ró a bankszektorra” –jegyzi meg a professzor, aki az IAE-n vezetési tudományokat oktat.

A szabályok betartásának biztosítása érdekében számos bank létrehozott ezért olyan pozíciókat, sőt akár egész osztályokat is, amelyek kifejezetten az éghajlatváltozással foglalkoznak. Mi a feladatuk?„Olyan mutatók kidolgozása, amelyek lehetővé teszik a célok kitűzését, valamint az átállás támogatására végzett munkáról szóló, az Európai Unió előírásainak megfelelő, részletes és könnyen hozzáférhető jelentések készítését” –magyarázza a kutató.

De hogyan tud egy bank hozzájárulni a bolygó védelméhez?„A zöld kötvények révén, amelyek a Párizsi Megállapodás nyomán rohamos növekedést tapasztaltak”. Ezek a kötvények finanszírozhatják a megújuló energiát azáltal, hogy befektetési lehetőségeket kínálnak az ügyfeleknek ebben az ágazatban, valamint a kutatást, fejlesztést és a közlekedést is támogatják, többek között az elektromos autókra vagy az energiahatékony lakásfelújításokra nyújtott hitelek ösztönzésével. A bankoknak azonban még meg kell győzniük alkalmazottaikat, hogy értékesítsék ezeket a termékeket, és ügyfeleiket, hogy megvásárolják azokat.

Erős szerkezet

Christine Marsal esettanulmányt készített egy montpellier-i regionális bank által alkalmazott CSR-menedzserrel (vállalati társadalmi és környezeti felelősségvállalás)(„Információs aszimmetria a klímaváltozás elleni küzdelemben: empirikus bizonyítékok egy francia regionális bankból a strukturáció-elmélet alapján”, 2024). A kutató két körben interjúkat készített a bank alkalmazottaival, és hozzáférést kapott különböző jelentésekhez annak érdekében, hogy megértse, hogyan zajlik az átállás egy bankfiókban.

A disszertációjának célja? Bemutatni, hogy a gyakorlatok változását egy kettős folyamat teszi lehetővé, amelyben mind a belső, mind a külső struktúrák szerepet játszanak.„Ezt az elméletet,amelyet erős strukturáció elméletének neveznek, az ausztrál szociológus,Rob Stones dolgozta ki” – magyarázza. Azt állítja, hogy a szervezeten belüli változást mind a kulcsszereplők – akik az egyének belső struktúráira hatnak azáltal, hogy megváltoztatják meggyőződéseiket, például megerősítve elkötelezettségüket a globális felmelegedés elleni küzdelem iránt –, mind maguk a szervezetek is ösztönözhetik, azáltal, hogy módosítják a külső struktúrákat, például egy, a klímaváltozással foglalkozó részleg létrehozásával, vagy képzések, vitacsoportok szervezésével stb.

Egy különleges eset

„Ami arra késztetett, hogy elvégezzem ezt az esettanulmányt, az ennek a CSR-menedzsernek a profilja volt” – magyarázza ChristineMarsal. „Teljes szívvel elkötelezett a feladat iránt, és nagy erőfeszítéseket tesz, hogy másokat is tájékoztasson a szabályozásról, és meggyőzze a munkatársakat azok betartásának szükségességéről. Valójában az általam készített interjúkban részt vevő összes alany elismeri karizmáját és jelentős befolyását.”E menedzser különösen fontos kezdeményezésként létrehozott egy nagykövetekből álló hálózatot a bankon belül, akik összekötőként működnek a szervezet egészében.

A kutató által készített interjúkból az is kiderült, hogy egyes alkalmazottak ellenállást tanúsítanak.„Számukra ez a szabályozás értelmetlen; ők üzletelni akarnak, és úgy vélik, hogy a pénzügyi szereplőknek nincs joguk az óceánok iránt érdeklődni”.Ellenállástapasztalhatóa bank ügyfelei körébenis, akikkel Christine Marsal diákjai által lefolytatott interjúsorozat révén sikerült kapcsolatba lépnie. Ezekből kiderült, hogy a bizonytalan befektetésektől való félelem – különösen a zöld termékek esetében –, illetve a „zöldmosás” gyanúja gyakran visszatartó erőként hat.„Ez a bankok iránti bizalom hiányát tükrözi, de azt is mutatja, hogy ha pénzről van szó, a környezet már nem igazán élvez prioritást.”

A helyes úton

Ez a megfigyelés nem akadályozza meg a kutatót abban, hogy pozitív következtetést vonjon le ebből az esettanulmányból. És bár ezek a következtetések erre a bankra korlátozódnak, és szorosan összefüggenek az adott vezető személyiségével, Christine Marsal kijelenti:„A dolgok változnak. A bankszektor fejlődik. És az ágazaton belüli struktúrák és hozzáállások is érettebbé válnak, akárcsak az ügyfeleké – nem mindegyiküké, de néhányuké. Az NZBA döntése minden bizonnyal negatív jel, de valami már folyamatban van.” Ennek az útnak azonban zöldnek kell lennie.

Eredeti forrás:[LUM#23] A bankok környezetbarát irányba fordulnak, minden esély ellenére – Montpellier-i Egyetem