Ez a következtetés egy nemzetközi tanulmányból származik, amely több mint 30 éven át összehasonlította 40 ország éghajlat-politikáját, és amelyet aClimate Policy című folyóiratban tettek közzé. A tanulmányban a Barcelonai Egyetem, a Müncheni Ludwig-Maximilians-Egyetem, a Lausanne-i Egyetem és az Oslói Egyetem kutatói vettek részt.
A kutatócsoport – amelynek tagja volt az UB Ramón y Cajal kutatója, Xavier Fernández i Marín is – országonként elemezte az éghajlat-politikákat és azok hatásait 1990 és 2022 között. A vizsgált többi országhoz képest Spanyolország jó helyzetben van olyan területeken, mint az energiahatékonyság javítását célzó K+F-beruházási politikák, valamint a vállalatok számára előírt üvegházhatású gázkibocsátás-számítás és -bejelentés (az úgynevezettkibocsátás-bejelentés). Ugyanakkor jelentős javulási lehetőségek vannak a közlekedési szektor kibocsátásának csökkentése terén, amely cél konkrét adók és forgalmi torlódási díjak bevezetésével érhető el.
Egy olyan innovatív statisztikai módszernek köszönhetően, amely lehetővé teszi több paraméter egyidejű modellezését, a kutatók 1 737 éghajlat-politikai intézkedés hatékonyságát tudták értékelni. Emellett gondoskodtak arról is, hogy csak azok a kezdeményezések kerüljenek be a modellbe, amelyekről elegendő empirikus bizonyíték áll rendelkezésre.
A következtetés az, hogy a politikai eszközök sokszínű és átfogó repertoárja hatékonyabb, mint az elszigetelt intézkedésekre való támaszkodás. A legjobb megoldás ezért az, ha hosszú távon jól összehangolt intézkedéssorozatot hajtanak végre. A cikk kiemeli, hogy Svédország és Norvégia átfogó politikai csomagjai rendkívül hatékonyak az éghajlatvédelmi intézkedések terén.
Ebből az is kitűnik, hogy olyan országok, mint Ausztrália, Kanada és Japán, a fosszilis tüzelőanyagokra kivetett adók emelésével hatékonyan csökkenthetnék a szén-dioxid-kibocsátást.
A kutatás bizonyos intézkedéseket különösen hatékonynak tart: a szén-dioxid-kibocsátás egy bizonyos mennyiség feletti adóztatását vagy a kibocsátás csökkentésére irányuló pénzügyi ösztönzők biztosítását, a fosszilis tüzelőanyagok megadóztatását, az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos kutatások folytatását, valamint a megújuló energiába történő beruházásokat.
A tanulmány következtetései gyakorlati útmutatást kívánnak nyújtani a döntéshozóknak abban, hogy saját országuk konkrét körülményeihez igazodva meghatározzák a leghatékonyabb eszközöket. Ezen felül a kidolgozott új statisztikai modell alkalmazható más, gyorsan fejlődő közpolitikai területeken is az intézkedések hatékonyságának értékelésére.